Teljes képernyő                      

 



   


 
6.45 Faludi filmklub
 

Alternatív filmklubunk immár 8. éve a látható és láthatatlan kimeríthetetlen problematikáját próbálja a maga eszközeivel kibontani. A kéthetente szerdánként sorra kerülő vetítéseket beszélgetések követik, amelyeket elméleti és gyakorlati filmes szakemberek vezetnek, hazai filmek esetén pedig olykor magukat az alkotókat is vendégül látjuk. A választott filmek és az utánuk következő beszélgetések makacsul és töretlenül azt a kérdést vizsgálják, hogy a kézzel fogható világban is felvethető-e, és amennyiben igen, hogyan jeleníthető meg életünknek az a távlata, amely érzéki módon látszólag többnyire megragadhatatlan, kifejezhetetlen.

A filmklub helye: Uránia Nemzeti Filmszínház - Fábri terem
1088 Budapest, Rákóczi út 21.

A vetítések kezdete: 18.45

2010. Ősz

szeptember 1. Andrzej Wajda: Hamu és gyémánt (1958) 98’

Minden katasztrófa után úgy tűnik, semmi sincs a helyén. A hamu és a gyémánt mégis a helyén – minden a helyén. Tovább>>

szeptember 15. Danis Tanovic: A pokol (2005) 102’

Egy anya és három lánya, meg akik még bejelentkeznek. Egy csöngetés hiányzik csak, pedig belül mindig csak őt hallják: az anya és a három lánya. Tovább>>

szeptember 29. Orson Welles: A per (1962) 120’

Az elkövetett bűnnél csak az el nem követett a rosszabb, főleg, ha már a cselekvésnek sincs jelentése és talán értelme sem. Azt még mondhatják nekünk, hogy nincs kenyér, de azt mégse, hogy ne lennénk éhesek…

október 13. Hajdú Szabolcs: Fehér tenyér (2005) 102’

A gladiátorképző unalmas hely, mindig csak győzni kell. Aztán egy lakótelepi szobában minden mutatvány és serleg aranyból ezüstté változik. Fáradtan igazi a kézenállás. 

október 27. François Truffaut: Lőj a zongoristára (1960) 80’

Burleszk, paródia, dráma vagy már-már tragédia? Nemcsak a zongorabillentyűket lehet összekeverni, hanem a műfajokat is. A vége a fontos.

november 10. Kay Pollack: Hétköznapi mennyország (2004) 130’

Egy falu, egy kiégett művész és néhány szimpla, lompos, makogó és tanácstalan falusi. Lerágott csontok, érdektelenség minden vonalon, látszólag a filmben is. Aztán megmozdul valami.

november 24. Bruce Beresford: Bűnös szívek (1986) 105’

Látszólag a cím is ellentmondásos. Persze jobban belegondolva jó helyen vannak így együtt. Ahogy az amerikás fekete komédia is túljuthat a bőrön.

december 8. Anders Thomas Jensen: Ádám almái (2005) 91’

Papok, pszichológusok, tanárok kötelező filmolvasmánya. Néha már nem is nevetés a röhögés – pedig a miénk.

december 22. Pupi Avati: Magnificat (1993) 93’

Avati két éve volt a vendégünk Pesten. Semmi különös, egy feleség, három gyerek. A filmben viszont egy halálos beteg, egy apácanövendék, egy fejedelem szeretője és két bakó vándorol. Így együtt, érthető és jó is.

2011. Tavasz

január 5. Krzysztof Kieslowski: Amatőr (1979) 107’

Stuhr tavaly volt a vendégünk – most melóst játszik, akinek gyereke is van meg kamerája is. Egyszerre csak az egyiket lehet: kiesik a kézből a kamera, ha felsír a gyerek. És fordítva?

január 19. Ingmar Bergman: Kígyótojás (1977) 121’

Artisták, család, barátok és egy messzire mutató kísérlet. Németország és egy tojás, amiben jól láthatóan már köröz valami hideg és nyirkos.

február 16. Jim Jarmusch: Éjszaka a földön (1991) 127’

Jutalomjáték minden vonalon az USA-tól Finnországig. Menthetetlenül egyek vagyunk – ti itt, mi ott.

március 2. Jancsó Miklós: Szegénylegények (1965) 87’

Mintha csak ma lenne. A börtön-sánc helyett most vásárlócsarnokok, a botozás helyett hétvégi nyereménysorsolás. Ennyire ellustultunk volna?

március 16. Elia Kazan: Rakparton (1954) 110’

Leonard Bernstein, Marlon Brando, dokkmunkások, és a szakszervezet. A munka világa és a művészeké, akik körbenéznek a terepen. Oscar-díjak tömege a seregszemle vége.

március 30. Alexander Szukorov: Apa és fia (2003)

Csinált már filmet Leninről, Hitlerről, meg báltermekben locsogó orosz főurakról. Most már nincs semmi, csak a reláció, az ősi viszony. A legerősebb, vagy a leggyengébb.

április 13. Carl Theodor Dreyer: Ige (1955) 126’

Itt szülnek, temetnek, meghalnak és feltámadnak. Ez a szinte soha nem vetített dán film olyan a magyar filmkultúrának (is), mint a jéghegy (egyik) víz alatti része – fenntartja azt.

április 27. Fábri Zoltán: Az ötödik pecsét (1976) 107’

Ha beteszünk valamit a présbe, a valami a szorítástól egy adott pillanatban megpattan. „sűrű olajnak fájhat így, ha hengerben, lassan összenyomják.”

május 11. Cristian Mungiu: 4 hónap 3 hét 2 nap (2007) 113’

Pusztán egy lány vergődéséről van szó. Látszólag csak egy magzat élete a tét. Mintha nem lenne kommunizmus, mintha nem kellene félni. Mintha mintha – ismerünk téged!

május 25. Pier Paolo Pasolini: Mamma Róma (1962) 106’

Az a kérdés, hogy van-e bocsánat. Az a kérdés, hogy van-e úgy, hogy „most minden másképp lesz”. Az nem kérdés, hogy minden szülő nő Szűz Mária.

június 8. Tony Richardson: A hosszútávfutó magányossága (1962) 105’

Végül itt egy fiú, magasra tartott arccal. Mint a kutyák, szaglászik az égi morzsák felé.


A műsorváltozás jogát fenntartjuk!

A 2010. őszi félévre érvényes bérlet augusztus 27-től váltható az Uránia moziban.   

Bérlet árak:

6.45 filmklub (2010. őszi félév): 3 200 Ft

Doku filmkub (2010/11. évad): 2 800 Ft

(Aki mindkét filmklubba bérletet vált 1000 Ft kedvezményt kap a két bérlet együttes árából.)

A vetítésekre belépőjegyek a helyszínen, 550 Ft-os áron kezdés előtt kaphatók!